A kérdések ereje

„Nincs különösebb tehetségem, csak szenvedélyesen kíváncsi vagyok.” (Einstein)
(Olvasási idő: kb. 4,5 perc)

Miért ne féljünk újra kíváncsinak lenni?

Sokan hordozzuk magunkban azt a gyomorgörcsöt, ami akkor öntött el minket az iskolapadban, amikor jelentkezni akartunk. Emlékszel? Amikor feltetted a kezed, majd a kérdésedet, és jött a „hát még ezt se tudod?” vagy a „micsoda buta kérdés” szemforgatással, nevetéssel, akár nyílt megszégyenítéssel.

A levegőben ott vibrált a kimondatlan fenyegetés: ha olyat kérdezel, amit „már tudnod kellene” rossz vizekre tévedhetsz. Bár azt sokszor magad sem értetted, honnan is kellene tudnod azt a dolgot… Úgyhogy inkább hagytad a fenébe az egészet. 

„Nincs buta kérdés” – mondják ma már az oktatásban sokszor, mégis sokszor a régi beidegződések jönnek elő egy olyan helyzetben, amikor valóban nyitott teret kap a kérdésfeltevés. Felnőttként sokszor látom (és megélem) ezt, és bár tisztában vagyok az okával, ennek feloldása korántsem egyszerű.

A poroszos örökség súlya

Magyarországon generációk nőttek fel a poroszos iskolarendszer árnyékában, ahol a tudás egyirányú volt: a tanár beszélt, a diák pedig befogadott. Ebben a rendszerben a kérdezés sokszor nem a kíváncsiság jele volt, hanem a „nem figyelésé” vagy a „szemtelenségé”. Sőt: a tanár tudásának megkérdőjelezéséé. 

Ez a minta sajnos mélyen beivódott a családokba is. Mivel a szülők is ebben szocializálódtak, sok otthonban ma is az „azért, mert azt mondtam” válasz zárja le a párbeszédet.

A következmény: Megtanultuk elfojtani a kíváncsiságunkat, ezzel viszont gátat szabtunk a valódi kommunikációnak. Ha nem kérdezünk, nem ismerhetjük meg egymás valódi gondolatait, valódi személyiségét, csak feltételezésekre építjük a kapcsolatainkat.

Miért a kérdezés a legnagyobb erőforrásunk?

A kérdezés valójában a fejlődésfókuszú szemlélet motorja. Aki kérdez, az elismeri, hogy van még mit tanulnia, és nyitott a világra. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az intelligencia a válaszok birtoklása. Valójában azonban az intelligencia igazi mérőfoka: Mennyire vagyunk kíváncsiak a világra? Itt nem a kíváncsiskodásról beszélek! Hanem a valódi, mélyről jövő érdeklődésről, ami összeköt a környezettel vagy akár önmagunkkal. 

Mi a kíváncsiság szerepe?

• A rugalmasság jele: Míg a statikus tudás merevvé tesz („én ezt már tudom”), a kíváncsiság a fejlődési szemléletmód alapja. Azt jelzi, hogy az agyad úgy információk birtokába akar jutni, frissíteni akarja a világképét, helyet keres a régi között az újnak.
• Érzelmi intelligencia (EQ) a gyakorlatban: A kíváncsiság nem csak tárgyakra vagy adatokra irányulhat, hanem emberekre is. Aki kíváncsi a másik motivációira, érzéseire és nézőpontjára, az sokkal magasabb szintű szociális intelligenciával rendelkezik, mint aki csak a saját igazát hajtogatja. Ezáltal a kapcsolódás eszköze: Egy jó kérdés többet ér ezer kijelentésnél. Azt üzeni a másiknak: „Érdekelsz. Fontos, amit gondolsz.”  Segíti a tisztánlátást: lebontja a félreértéseket, mielőtt azok konfliktussá mérgesednének.

• Alázat és magabiztosság szimbiózisa: Kell egy adag belső magabiztosság ahhoz, hogy ki merd mondani: „Ezt nem tudom, magyarázd el nekem!” Ez az intellektuális alázat az, ami a zseniket megkülönbözteti a középszertől. Einstein is azt mondta: „Nincs különösebb tehetségem, csak szenvedélyesen kíváncsi vagyok.” Ez teret ad az innovációnak; minden nagy felfedezés egy „Mi lenne, ha…?” vagy egy „Miért?” kérdéssel kezdődött.

A coaching ereje: Út A-ból B-be

Ismered a gyermeki kíváncsiság megnyilvánulási formáit? Felfedezés minden mennyiségben: mozgás, érintés, ízlelés, figyelem és kérdezés. Folyamatosan. Már-már idegesítő módon. És ez az, ami legjobban kifejezi kíváncsiságát, nyitottságát a világra. Felfedezni magának a világot, bevonva ebbe a körülötte élőket. Milyen fontos ez!

A coaching szemlélet alapköve pont ez a gyermeki, tiszta kíváncsiság. Egy coaching ülésen nem kész megoldásokat kapsz, hanem erőteljes kérdéseket. A közös gondolkodás során a kérdések segítenek:

• Felszínre hozni a rejtett akadályokat.
• Új perspektívából látni a problémát.
• Eljutni a jelenlegi állapotodból (A pont) a vágyott célodig (B pont).

És bár főleg a coach/konzulens kérdez, egy folyamatban megtanulható, hogy hogyan tehetünk fel akár önmagunknak is előrevivő kérdéseket. 

Kíváncsiság = kíváncsiskodás?

Egyáltalán nem! Ezt fontos tisztázni, mert sok félreértést okozhat a hétköznapokban.

Mik a fő különbségek?

Míg a kíváncsiskodás gyakran határokat sért, pletykaéhes és öncélú (a másik magánszférájában vájkál), addig a valódi kíváncsiság tiszteletteljes és felfedező jellegű. A kíváncsiskodó nem megérteni akar, hogy kapcsolódhasson, hanem válaszokat, hogy ítélkezhessen vagy kontrollálhasson, hogy saját előfeltevéseit beigazolódni lássa. Tehát a különbség a szándékban rejlik: a kíváncsiság építi a bizalmat, a kíváncsiskodás viszont lebontja azt.

Kérdezni csak empátiával érdemes

A jó kérdés önmagában még csak fél siker – a valódi ereje abban rejlik, ahogyan a választ fogadjuk. A kérdezés ugyanis mély empátiát és ítélkezésmentességet feltételez. Ha azért kérdezünk, hogy utána rögtön megcáfoljuk a másikat vagy „kijavítsuk” az érzéseit vagy közbevágjunk a saját álláspontunkkal vagy véleményünkkel, akkor bezárjuk a kommunikációs csatornákat. A kérdezés művészete itt kapcsolódik össze az értő figyelemmel: teret adunk a másiknak, hogy biztonságban érezze magát a saját gondolataival. Ebben a pillanatban a kérdés már nem csak egy mondat, hanem egy híd, amin keresztül valódi, emberi kapcsolódás jön létre.

Tényleg nincs buta kérdés

A kérdezés folyamatosan edzésben tartja az elmét. Aki nem kérdez, az elkényelmesedik a saját előítéleteiben és előfeltevéseiben. Egyenes út ahhoz, amit „begyöpösödött” gondolkodásnak szoktunk nevezni. A kíváncsi ember viszont:

• Látja az összefüggéseket ott is, ahol mások csak különálló pontokat.
• Kritikai gondolkodó, mert nem elégszik meg az első, felszínes válasszal.
• Hídépítő, mert a kérdéseivel teret ad a másiknak a megnyílásra.

Tehát: Ha valaki sokat kérdez, ne azt gondold, hogy tájékozatlan. Ellenkezőleg: valószínűleg ő a legintelligensebb ember a szobában, mert ő az egyetlen, aki nem akarja megállítani a tanulási folyamatot.

Záró gondolat

A kérdezés nem a gyengeség, hanem az intellektuális bátorság jele. Kezdd kicsiben: ma ahelyett, hogy véleményt mondanál, tegyél fel egy nyitott kérdést valakinek, aki fontos neked. Csodálkozni fogsz, mi minden derül ki! Ha pedig coaching formájában ismerkednél a kérdések előrevivő világával, várom a megkeresésedet.