Fejlódésfókuszú szemlélet (Growth Mindset) I. 

Börtön vagy nyitott ajtajú kalitka?
Szemléletünk rejtett tartalékai

Képzeld el, hogy két ember ugyanazon az úton sétál, amikor hirtelen egy hatalmas kőtorlasz állja az útjukat. Az egyikük megáll, sóhajt, és azt mondja: „Ennyi volt, az út véget ért. Én nem vagyok az a hegymászó típus, nincs meg hozzá a tehetségem, hogy ezen átjussak.” Megfordul és hazamegy. A másikuk is megáll, de ő vizsgálni kezdi a réseket: „Vajon hogyan tudnék felkapaszkodni? Kell, hogy legyen megoldás!

Ugyanaz a szikla, két teljesen különböző hozzáállás.

A belső szemüveg hatalma

Sokan hisszük azt, hogy az életünket a külső körülmények, a szerencse vagy a hozott génjeink határozzák meg. Valójában azonban a legszigorúbb korlátokat nem a világ, hanem a saját szemléletmódunk állítja fel. Ez az a belső szemüveg, amin keresztül a valóságot nézzük.

Ha ez a szemüveg „karcos” vagy túl szűk, akkor:

• A hibákat nem tapasztalatnak, hanem a saját alkalmatlanságunk bizonyítékának látjuk.
• A kihívásoktól nem fellelkesülünk, hanem fenyegetve érezzük magunkat.
• A kritikát nem építő visszajelzésnek, hanem személyes támadásnak fogjuk fel.

A „rögzült” állapot fogságában

Gyakran észre sem vesszük, de saját meggyőződéseink foglyaivá válunk. Ha elhisszük, hogy a képességeink – legyen szó kommunikációról, vezetésről vagy kreativitásról – statikusak és megváltoztathatatlanok, akkor önként zárjuk magunkat egy rugalmatlan kalitkába. Ez a rögzült szemléletmód elhiteti velünk, hogy felesleges próbálkozni, hiszen „úgysem vagyunk benne jók”. Így telnek el évek, sőt egész életek: a biztonságos, de szűkös komfortzónánkban kuporgunk, miközben a valódi fejlődés lehetőségei elsuhannak mellettünk.

Van kiút a keretek közül

A jó hír az, hogy ez a belső szoftver frissíthető. A coaching folyamata pontosan itt kezdődik: felismerjük a saját magunk által emelt falakat, és elkezdjük lebontani őket, hogy helyet adjunk egy fejlődésfókuszú megközelítésnek. Mert az, ahogyan a világot és önmagadat látod, nem egy megváltoztathatatlan tény, hanem egy döntés.

Amikor a szemüveg ránk gyógyul: A nézőpont csapdája

Hogy ezt a témát még közelebb hozzam az olvasóhoz, íme egy tanmese két szomszédos városról, ahol az emberek különböző színű szemüveget viseltek. Az egyik városban mindenki sárga lencsén keresztül nézte a világot, a másikban mindenki kéken keresztül. Aki sárgát hordott, el sem tudta képzelni, hogy a fű nem aranybarna, aki pedig kéket, az meg volt győződve róla, hogy az ég sötétlila.

A tragédia nem a színekben volt, hanem abban, hogy a lakók azt hitték: a világ valóban olyan, amilyennek ők látják. Nem kapcsolták ezt össze a rajtuk lévő szemüveggel! Azt hitték, ez a megkérdőjelezhetetlen valóság.

Egészen addig, amíg egy vándor el nem vesztette a sajátját, és fel nem próbálta a másikét. Abban a pillanatban a világa kifordult a sarkaiból. Rájött, hogy amit addig igazságnak hitt, az csupán egy szűrő volt.

Miért veszélyes a „rögzült” szűrő?

A coachingban nap mint nap találkozunk ilyen „rajtunk felejtett” szemüvegekkel. Amikor azt mondod: „Én ehhez nem értek”, „Nekem sosem sikerül a váltás”, vagy „Ilyen idős korban már nem lehet tanulni”, akkor éppen a saját, sötétre színezett lencséden keresztül nézed a lehetőségeidet.

Ez a szemléletmód:

• Behatárol: Csak azt veszed észre, ami megerősíti a kudarctól való félelmedet.
• Rugalmatlanná tesz: Elutasítod az új megoldásokat, mert „nálunk ez nem így szokás”.
• Fogságban tart: A saját hiedelmeid börtönőre leszel, és észre sem veszed, hogy a kulcs a zárban van.

A szemléletváltás mint „szemüvegtisztítás”

A fejlődésfókuszú szemlélet lényege nem az, hogy kényszeresen rózsaszínben lássuk a világot. Hanem az a felszabadító felismerés, hogy lehetőségünk van levenni, megtisztítani vagy kicserélni a lencséket. A coaching folyamata során pontosan ezt tesszük: megállunk egy pillanatra, és megkérdezzük: „Biztos, hogy a világ ilyen, vagy csak a szemüvegem színezte át?” Amint elkezded tudatosan figyelni a saját belső párbeszédedet, rájössz, hogy a képességeid nem kőbe vésettek. A „nem tudom megcsinálni” helyét átveszi a „még nem tudom, hogyan kell, de meg tudom tanulni”. Ez az a pont, ahol a rugalmatlanság helyét átveszi a növekedés, és ahol a láthatatlan börtön falai végre leomlanak.

A szemléletváltás első lépése nem a változtatás, hanem a tetten érés. Ám ez nem is olyan egyszerű! Amíg nem tudod, hogy szemüveg van rajtad, addig nem is tudod levenni. 

Ebben szándékozom segíteni néhány cikkel, amelyekben az olvasó segítséget kap, hogy „fülön csípje” saját önkorlátozó hiedelmeit, vagy akár azokat a helyzeteket, amelyekben tudtán és szándékán kívül rugalmatlan hozzáállást mutat.