Fejlődésfókuszú szemlélet (Growth Mindset) II.

Agyunk rugalmassága – Honnan erednek a korlátaink?
(Olvasási idő: kb. 3,5 perc)

Az előző részben láttuk, hogy a szemléletmódunk olyan, mint egy láthatatlan szemüveg. De vajon honnan származnak ezek a lencsék, és miért ragaszkodunk hozzájuk olyan nagyon, még akkor is, ha korlátoznak minket?

Elsősorban azért, mert – ahogy már láttuk – ezek a szemüvegek láthatatlanok.  Annyira megszoktuk, hogy észre sem vesszük, hogy viseljük őket! Valamikor a neveltetésünk során felkerültek ránk, és egyre meghatározóbb „tartozékunkká” váltak. 

Mi ennek a háttere?

A kulcsszó az állandóság. Az evolúció révén tudjuk, hogy az állandóság egyben biztonságot is jelent. Ha maradunk a megszokott rutinjainknál, ismerjük cselekedeteink kimenetelét. Igaz ez tetteinkre és jól bevált gondolkodási műveleteinkre egyaránt… Így rizikó nélkül élünk, és ezzel rengeteg energiát megspórol az agyunk, ami alapvetően energiatakarékosságra törekszik. Mindig is nagyon fontos volt ez a túlélésünk szempontjából, úgyhogy kár hibáztatni ezért magunkat vagy másokat! 

A „tudom, ki vagyok és mire vagyok képes” állapota megnyugtató. Ha elhisszük, hogy a képességeink fixek, nem kell kitennünk magunkat a bizonytalanságnak vagy a kudarc kockázatának. A rögzült szemlélet valójában egy védekezési mechanizmus.

A neveltetésünk szerepe

Gyakran már az iskolában vagy a családban megkapjuk az első „szemüvegeinket”. Amikor azt halljuk: „De okos vagy!” vagy „Neked milyen jó nyelvérzéked van!”, paradox módon a rögzült szemléletet erősíthetik bennünk. Miért? Mert azt sugallják, hogy a siker a velünk született adottság eredménye, nem pedig a befektetett munkáé. Így lehet, hogy később rettegni fogunk a nehéz feladatoktól, mert ha elbukunk, az azt jelentené, hogy mégsem vagyunk „okosak”. Vagy akár éppen ennek az ellenkezője: „Nahát, te aztán nem fogod semmire se vinni az életben!” Ez akár önbeteljesítő jóslatként visszhangzik az egyén fejében, és inkább elbújik a kihívások elől. 

Carol Dweck és a tudományos áttörés

Itt jön a képbe Carol Dweck, a Stanford Egyetem professzora, aki nevet is adott ezeknek a belső működéseknek. Kutatásaiban két alapvető beállítódást különített el:

• Fixed Mindset (Rögzült szemléletmód): A meggyőződés, hogy intelligenciánk és tehetségünk kőbe vésett. Aki ebben él, az minden helyzetet az „elég jó vagyok-e?” prizmáján keresztül néz.
• Growth Mindset (Fejlődésfókuszú szemléletmód): Az a hit, hogy az alaptulajdonságaink és képességeink tanulással, kitartással és mások segítségével fejleszthetők.

Hol érhető tetten a rögzült gondolkodás?

Léteznek az ún. tipikus gondolati csapdák, amelyekkel a coaching folyamatokban igen gyakran találkozom.  Ezek azok a mondatok, amikkel az agyunk rendkívül körmönfont módon vissza akar rángatni minket a „biztonságos” keretek közé. A fejlődés első lépése, hogy ezeket felismerjük. Íme néhány közülük:

• „Nekem ehhez nincs tehetségem”: Talán a  leggyakoribb stop-tábla; elzárja az utat a gyakorlás elől. Én azt mondom: ha valami vonz, tegyél legalább egy kísérletet! Lehet, hogy nem jön be, de legalább megtudtad, nem igaz? 😊
• A kudarc mint bélyeg: Ahelyett, hogy azt mondanánk: „Hibáztam” (esemény), azt mondjuk: „Kudarcot vallottam/Béna vagyok” (személyiségjegy). Mennyivel másabb, ha úgy tekintünk egy esetleges sikertelen kimenetelű próbálkozásra, mint egy eseményre! Ilyenkor nem jön az önhibáztatás, önostorozás, hanem egy objektív megállapítással nyitva marad a lehetőség a jövőbeli lehetőségek felé.
• „Ez nekem már túl késő”: A hit, hogy az agyunk egy bizonyos kor után már nem képes az újrahuzalozásra. Ezt a vélekedést a tudomány már meghaladta; nem véletlen, hogy az élethosszig tartó tanulás sok idősebb embernél a fiatalság, az energia megőrzésének forrása.
• Az erőfeszítés kerülése: Ha valami nem megy elsőre, a fixed mindset azt súgja: „Hagyd abba, csak lejáratod magad”. Én máshogy látom; érdemes erőfeszítést tenni. Pont akkor kerülsz ki a komfortzónádból! 

Miért érdemes váltani?

A kutatások és a neurológia ma már bizonyítják az agy plaszticitását: az agyunk olyan, mint egy izom, ami a használat során fejlődik és változik. Amikor tudatosan átkeretezzük a gondolatainkat, valójában új idegpályákat építünk; az idegsejtek között új kapcsolatok jönnek létre. Ez mindig megtörténik, amikor kilépünk a komfortzónánkból és valami újat tanulunk. A szemléletváltás tehát nem csak „pozitív gondolkodás”, hanem fizikai változás az agyban.

A fejlődésfókuszú szemlélet nem azt ígéri, hogy mindenki Einstein lesz. Azt ígéri, hogy senki sem tudja előre megmondani, mire vagyunk képesek, ha energiát fektetünk bele.