James Hollis: Az élet második fele

Út a kiteljesedés felé

Nem tagadom: egyik kedvenc témám életünk kiteljesedésének/kiteljesítésének kutatása. Ez olyan folyamat, amely nem egyszerre, varázsütésre történik meg, hanem sok keresgélés, próbálkozás, sőt tévedés által. 

Az is igaz vele kapcsolatban, hogy nem életünk 20-as vagy 30-as évei alatt megy végbe. Ekkor még az igény sem biztos, hogy megszületett bennünk; egészen más életfeladataink kötik le a figyelmünket. Ám amikor elérjük életünk közepét (de mikor is van az tulajdonképpen?!), annál nagyobb erővel mozdul meg valami odabent; Hol tartok most? Ezt akartam, így akartam? Merre tartok? Milyen irányba mozdulhatok?

James Hollis könyve mélyen emberi és őszinte útikalauz azok számára, akik felteszik ezeket a kérdéseket. Akiket foglalkoztat, hogy az élet első felének külső elvárásokhoz igazodó szakasza után elérkezett az idő a belső igazság keresésére.

Mi történik velünk, amikor elérjük életünk közepét? Válság, kiüresedés, újrakezdés – vagy mindez egyszerre? 

Hollis – jungiánus pszichológusként – arra hív, hogy tegyük fel a nehéz, de felszabadító kérdéseket:

• Kinek az életét éltem eddig?
• Milyen félelmek és minták irányítottak?
• Mire vágyik valójában a lelkem?

A szerző szerint az élet második fele nem hanyatlás, hanem lehetőség: az individuum kiteljesedésének ideje. A külső sikerek és szerepek mögül előléphet az autentikus én, ha van bátorságunk szembenézni veszteségeinkkel, csalódásainkkal és árnyékunkkal.

Ez az életszakasz sokaknak az öregedéstől és a lehetőségek beszűkülésétől való félelmet juttatja eszébe. Hollis ezzel szemben megmutatja, hogy a valódi szabadság most kezdődik.

Ez a könyv nem könnyű önsegítő olvasmány. Inkább elmélyülésre hívó, gondolkodtató mű, amely egyszerre vigasztaló és provokatív. Azoknak ajánlott, akik életközepi kérdésekkel küzdenek, változás előtt állnak, vagy egyszerűen szeretnék mélyebben megérteni saját belső folyamataikat.

„Az élet második fele” – a könyvben csakúgy, mint a valós életünkben –  nem azt ígéri, hogy minden rendbe jön, hanem azt, hogy értelmet találhatunk abban, ami történik velünk. És talán ez a legnagyobb ajándék, amit egy könyv adhat.

„Minél inkább megtartó környezet tud lenni a család, amelyben a különbségeket inkább értékelik, mintsem elnyomják a szülő szorongásai miatt, annál inkább fog lélegezni és növekedni benne mindenki.”

„Gyakran túl sokáig maradunk az élet első felének szolgálatában, amikor a lelkünk már továbblépett az élet második felének feladatához. ………. az élet első felének kényszerűségei végül elárulják majd az embert az élet második felében, bármilyen jó szándékkal teszik is.”